Egyházi szókereső

• tömjénező: A Tömjénező (latinul *turibulum* vagy Thuribulum) egy keresztény füstölőeszköz: hordozható fémedény, amelyet rendszerint három láncon függesztve tartanak, lyukakkal és fedéllel ellátva, valamint kézi fogantyúval. Ez a szertartási tárgy már a korai középkor óta használatos, és a 2. század második feléből ismerjük katakombákban tartott temetkezésekből. A liturgiában kb. a 6. századtól jelenik meg. A tömjénezőt a szertartások során a pap vagy segítője (ministráns) használja: szent személyek megfüstölésére, templomok, oltárok, szobrok és más liturgikus tárgyak megáldására, tisztítására. Az edénybe egy fémtál kerül, amelyben izzó faszén vagy öngyulladó brikett izzik. Erre szórják a **tömjént** – az illatos gyantát, amelyet a *tömjéncsónakban* (latinul *navicula*) tartanak.
• szenteltvíztartó: A Szenteltvíztartó (kropenka) egy rendszerint tálka formájú edény, amely szenteltvizet tartalmaz. A római katolikus egyházban és néhány más keresztény felekezetben használják (de nem a görögkatolikusoknál vagy az ortodoxiában). Általában a templom bejáratánál helyezik el, hogy a hívek belépéskor belemárthassák ujjaikat, és keresztet vethessenek magukra. Kis szenteltvíztartók néha magánházakban is megtalálhatók.
• bérmálás: A Bérmálás (németül firmen, latinul firmare – megerősíteni) a katolikus, ortodox és a Csehszlovák Husszita Egyház hét szentségének egyike. A **keresztséggel** és az **Eucharisztiával** együtt az ún. **beavató szentségek** közé tartozik. Egyházuk tanítása szerint a bérmálás Jézus Krisztus által alapított szentség, amelyben a keresztény a **Szentlélek ajándékának pecsétjét** kapja meg Istentől. A katolikus tanítás alapján – a keresztséghez és az egyházi rend szentségéhez hasonlóan – a bérmálás **kitörölhetetlen jegyet** (*character*) nyom az ember lelkébe, ezért ezeket a szentségeket az ember életében **csak egyszer** veheti fel.
• paszkálgyertya: A Húsvéti gyertya, más néven Paszkálgyertya (latinul *candela paschalis cerea*), egy nagy méretű gyertya, amelyet a nyugati liturgikus hagyományú egyházakban a **húsvéti vigília** során gyújtanak meg. A gyertya a feltámadt Krisztust szimbolizálja.
• aspersorium: Az Aspersorium (a latin *aspergere* – „meghinteni” szóból) egy hordozható szenteltvíztartó edény, amelybe a kropoly (latinul *aspergil*) kerül bemártásra, amikor szenteltvízzel való meghintés történik a római katolikus egyházban. Átvitt értelemben az aspersorium lehet *szenteltvíztartó* vagy *kropolytartó* is. A személy, aki az aspersoriumot hordozza, **asperferarius** néven ismert (magyarul ritkán használt, lefordítható például mint „kropolyhordozó”).
• keresztség: A Keresztség a szentségek egyike, amely a bűnöktől való megtisztulást és a hívő Krisztussal való egyesülését jelenti. A keresztény keresztségi gyakorlat gyökerei **Keresztelő János** személyéhez nyúlnak vissza, aki – az Újszövetség tanúsága szerint – **megkeresztelte Jézust** a Jordán folyóban. A „keresztség” görögül **βάπτισμα** (*baptisma*), ami azt jelenti: *alámerítés*. A Biblia a keresztséget vízbe való alámerítésként határozza meg. A különböző keresztény egyházak hagyományaiktól függően a keresztséget **leöntéssel** vagy **teljes alámerítéssel** végzik.
• tabernákulum: Az Eucharisztikus tabernákulum (a különböző időszakokban és elhelyezkedés szerint *szentély*, *pastofórium* vagy a latin *tabernaculum* kifejezésből eredő *tabernákulum*) a katolikus templomok legszentebb helye, amely az Eucharisztia liturgikus edényeinek tárolására szolgál. A tabernákulumba kizárólag a pap vagy általa felhatalmazott személy léphet be; mások (ministránsok, sekrestyések, templomlátogatók stb.) nem helyezhetnek el benne semmit, nem vehetnek ki, és nem kezelhetik azt semmilyen módon.
• lavabo: A Manutergium, amelyet néha tévesen lavabo-nak neveznek (az arról elnevezett liturgikus mozzanat miatt, amelyben használják), egy fehér kendő (ruha), amelybe a pap a mise során, a lavabo rítus után (kézmosás), megtörli a kezét. Gyakran egy kis kereszt van belehímezve – ez rendszerint a kendő szélén található, hogy meg lehessen különböztetni a *purifikatoriumtól*, amelyen a kereszt középen van –, de előfordul, hogy csak egy „L” betű van rajta, vagy egyáltalán nincs díszítés. A kendőt általában a bor- és víztartó kannácskákra, illetve magára a kézmosó (*lavabo*) edényre helyezik.
• Eucharisztia: Az Eucharisztia (görögül: hálaadás) egy keresztény szertartás, amely Jézus Krisztus utolsó vacsorájának emlékét idézi fel, mielőtt keresztre feszítették. A szertartás lényege a kenyér és bor rituális elfogyasztása, amelyekben a keresztény hit szerint Krisztus teste és vére van jelen. Az *eucharisztia* kifejezéssel magát a kenyeret és bort is jelölik.
• Kropoly: A Kropoly (Aspergillum) egy liturgikus eszköz, amelyet a szenteltvízzel való meghintéshez használnak. Általában fémből készül, nyele van, és a feje lyuggatott, üreges, belsejében szivaccsal töltött – ezt a részt merítik bele a szenteltvíztartóba (kropolyedénybe vagy aspersoriumba). A kropoly lengetésével permetezik szét a szentelt vizet a meghintendő térben vagy a megszentelendő tárgyra. Egyes vidékeken a kropoly egyszerűbb változata egy összekötözött ágvessző-köteg formáját ölti.
• áldás: Az Áldás (más néven benedikció) egy vallási szertartás, melynek során bizonyos dolgokra ünnepélyesen Isten áldását kérik, hogy azok hasznára váljanak az embereknek.
• communio: A Szentáldozás (latinul *communio* – közösség, megosztás) a katolikus egyházban a mise azon része, amikor a hívek elfogadják a megszentelt kenyeret és bort az Eucharisztia ünneplése során.
• korporál: A Korporál egy fehér, lenvászonból készült négyzet alakú anyagdarab, amelyet a katolikus szentmise során használnak. A korporálra helyezik a paténát, a kehelyt, és esetenként a cibóriumot is. A római rítus rendkívüli formájában a szentmisén magát az ostyát is erre helyezik.
• ostya: Az Ostya (latin eredetű szó: *hostia* – áldozat, áldozati állat) a keresztény hagyományban azt a kenyeret jelöli, amelyet az Eucharisztia ünneplésére készítenek elő. A legtöbb liturgiában az ostyát az átváltoztatás után „Krisztus testének” nevezik. Az egyes keresztény egyházak között nincs egyetértés abban, hogy Krisztus milyen módon van jelen az Eucharisztiában.
• cibórium: A Cibórium (a görög Kiborion szóból) egy liturgikus edény, amelyet a Katolikus Egyházban és más eucharisztiát ünneplő egyházakban használnak a konszekrált ostyák – vagyis az Eucharisztia – őrzésére. A korai keresztény időkben a cibóriumokat különféle anyagokból készítették: fából, elefántcsontból, égetett agyagból, textilből vagy közönséges fémből, gyakran zománcdíszítéssel, formájukban a pyxisekhez (magyarosan: *puska*) hasonlóan. A késő középkortól (a 15. századtól) a cibórium formája a kehelyhez kezdett hasonlítani, de maga az edény (latinul *cuppa*) nagyobb űrtartalmú, és tetővel van ellátva. A tető tetején gyakran kereszt alakú fogantyú található. A római katolikus és a görögkatolikus egyház előírása szerint a cibórium anyagának nemesfémnek kell lennie; leggyakrabban ezüstből készül, a belső felülete pedig aranyozott.