Kedves testvérek és nővérek,
örülünk, hogy itt vagytok a templomban, és hisszük, hogy a nyár alatt pihentető fizikai és lelki erőket nyertetek. Sokan ismét gyermekeitekkel együtt tapasztalhatjátok meg a tanévkezdetet, ami képletesen emlékeztethet minket a szent kapuk átlépésével összekapcsolt jubileumi évre, amelyet a pápai bazilikákban találunk. Amikor emlékezünk
Jézus szavaira: „Én vagyok a kapu...” (Jn 10, 9), mélyebben érezzük Jézus személyes gondoskodását mindannyiunk iránt, hogy éppen nála találjunk biztonságot és védelmet. Isten szeretetében egyben erőt és meghívást találunk, hogy szeretettel éljünk egymás között.
Sajnos gyakran tapasztalunk negatív kapcsolatokat, amelyekre a „dörömbölés” vagy akár a „zárás” jellemző. Tanúi vagyunk az emberi kapcsolatok és a kommunikáció általános vulgarizálódásának, legyen az fizikai vagy online valóságban.
Éppen ezért értékeljük és köszönjük meg nektek, kedves szülők, nagyszülők, tanárok és nevelők, hogy példátokkal vezettek minket, akik rátok vannak bízva, a tiszteletteljes és szeretetteljes kommunikációra, amely Istenhez és másokhoz fűződő személyes kapcsolatunk tükörképe.
Arra hívunk benneteket, hogy együtt gondolkodjunk el, hogyan használhatnánk ki a szent év hátralévő hónapjait a kapcsolatok javítására.
Kérdezzük meg magunktól, miért vagyunk néha olyan durvák, tiszteletteljesek és figyelmetlenek egymással? Miért nem tudjuk a véleménycserék során, még a nagyon alapvető vélemények esetén is, megőrizni a nyugodtságot és a tiszteletet a párbeszédpartner iránt? Miért blokkolódik gyakran a konkrét problémáról folytatott érdemi diskurzus személyes támadásokba, amelyek megakadályozzák a további beszélgetést? Hogyan érjük el, hogy az ajtók ne záruljanak be, a kapuk ne legyenek barikádozva, és a hidak ne helyeződjenek tűz alá?
A választ magában az igazságban kell keresnünk az emberről. Az ember Isten képére teremtetett. És a Szentháromság Isten kapcsolatépítő, mert a három személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetközössége. Ezért az ember a lényegénél fogva a legmélyebb örömét akkor éli át, amikor szeretettel kilép önmagából, hogy találkozzon és hallgassa meg Istent, valamint más embereket, és elfogadja őket különbözőségükben ajándékként.
Mindazonáltal civilizációnk egyre aggasztóbb hiányosságokkal szenved a természetes kapcsolatok építésében, egyre inkább hiányzik a valós kapcsolatok átélése másokkal. A modern digitális technológiák a humánum jelentős segítőtársai, de a korlátlan használatuk árt nekünk. Például megdöbbentő és szomorú a család vagy barátok látványa, akik ugyan együtt ülnek az étteremben az asztal körül, de a beszélgetés helyett mindenki csak a saját okostelefonjának él. Milyen szebb lenne találkozni, és érdeklődni a közeliek iránt zavaró szociális hálózati jelek nélkül!
A Szentatya a nemrégiben tartott beszédében arra hívott bennünket, hogy hozzunk létre „kapcsolati, szeretet-láncokat, önzetlen kölcsönadás hálóit, amelyekben a barátság autentikus és mély. Hálók, ahol helyrehozhatjuk, ami elszakadt, ahol meggyógyulhatunk a magányból, függetlenül a followerok számától, és minden találkozón átélhetjük Isten szeretetének végtelenségét. Hálók, amelyek teret adnak másoknak önmaguk helyett, ahol egyetlen 'buborék' sem takarhatja el a leggyengébbek hangját. Hálók, amelyek felszabadítanak, hálók, amelyek megmentenek. Hálók, amelyek segítenek újra felfedezni azt a szépséget, hogy egymás szemébe nézünk.” (Vö. A pápa beszéde a digitális küldöttek és influencerek jubileumi rendezvényén, Vatikán, 2025. július 29.)
Jézus, a mi Megváltónk és Megmentőnk, elengedhetetlen alapja szép emberi kapcsolatainknak. Felajánlja nekünk feltétel nélküli szeretetét. Ezt adja nekünk a szeretet minden kapcsolatának forrásaként és belső megerősítéseként az emberek között. Éppen a feltámadott Jézus az igazi „nyitott kapu” a jó kapcsolatokhoz.
A Jézussal, a keresztrefeszítettel és a feltámadottal való kapcsolat erősítésének egyik módja a vasárnap megünneplése is. A vasárnap több, mint a „hétvége” befejezése. Jézus feltámadásának napja a hét első és nyolcadik napja (vö. Sacrosanctum concilium 106), minden kezdetének és végének. A vasárnap, mint a munka megszentelésének napja-teret ad arra, hogy Istennel legyünk és találkozzunk embertársainkkal, így felkészít és bátorít minket a tanúskodásra a hét további napjaiban. A vasárnap a hívők számára a szeretet, irgalom és apostolkodás cselekedeteinek lehetősége. Éppen a vasárnap az egyre közvetlenebb találkozás lehetősége Jézussal, aki megerősít minket abban, hogy aktualizáljuk példaértékű magatartását a mindennapi tevékenységek apró részleteiben. A keresztre feszített és feltámadott Jézussal mi is ajándékká válunk egymás számára, amelyet hálaérzéssel osztunk meg a beszélgetések vagy bármilyen találkozó során.
Kedves testvérek és nővérek, mindig térjünk vissza a vasárnap „Az Úr Napja” legtartalmasabb átéléséhez. Hiszen hitünket alig tudnánk átélni a testvérekkel és nővérekkel való teljes közösségben a vasárnapi eucharisztikus közösség rendszeres részvétele nélkül. Közepette forrásként fakad a kegyelem, amely megújítja az embereket, az életet és a történelmet, és impulzus a létenergia és a remény okához. Az idő, amit a történelem feltámadt Urának szentelünk, a jó és minőségi jövő csírája.
Nyissuk meg szívünk ajtaját! Az evangélium maga hívjon bennünket arra, hogy örüljünk a megújult kapcsolatokba való belépés lehetőségének, mások életébe belépni, nyújtani és elfogadni a segítséget – hiszen mindannyian, kivétel nélkül, nagyon szükségünk van egymásra.
A szent év következő napjaiban szívből áldást küldenek nektek Szlovákia katolikus püspökei.
